Múlt hét szombaton a Humán Platform szervezésében fórumot tartottak a Liget Budapest Projekttel kapcsolatban. Három-három prominenst hívtak meg, hogy képviselje a támogatói (Baán László, György Péter, Puczkó László), illetve a kritikusi (Mélyi József, Berkeczi István, Zimborás Gábor) oldalt, Gulyás Márton moderálásában. Izgalmasnak ígérkezett a felek egymásnak feszülése, titkon abban is bíztam, hogy esetleg a vita konstruktív irányba előremozdíthatja a párbeszédet – sajnos nem így lett, de ne szaladjunk előre.

A vitriolt megelőzően mindenki három percet kapott indításként, Baán elmondta a már korábban is ismert érveit: a cél az, hogy Liget minden elemében jobb legyen, a beruházással hűek szeretnének maradni a Városliget történeti fejlődéséhez, és hagyományaihoz, magyarul a kultúra, a zöld és a pihenés jól megfér egymás mellett. György Péter a társadalomtudományok felől közelítette meg a témát, míg Buczkó Tamás az kulturális turizmus koordináta rendszerében segített elhelyezni a projektet, a rá jellemző profizmussal. A másik oldal részéről Berkeczi István – aki egyébként kiváló építész – már az indító prezentációja során elvesztette a harcot egy giffel szemben, és szegény úgy kiesett beszélgetésből, hogy érdemben csak valamikor a vége tudott visszakapcsolódni. Mélyi József elismert művészettörténész egy viccesnek szánt, előre megírt fiktív történetet olvasott fel Baán kulturális miniszterségéről, a poénok nem igazán jöttek át, de ami a nagyobb baj, hogy semennyire sem volt releváns a rendezvény témájával kapcsolatban. Végül Zimborás Gábor építész, urbanista mélygarázs építési területek, dugók rémisztő fényképeivel szolgálta ki a közönség vérre szomjazó tagjait. Megjegyezném a margón, hogy sajnos az építkezések azok ilyenek, átmeneti kellemetlenségekkel járnak, de a végeredmény ideális esetben kárpótol mindenért.

Szívesen folytatnám, hogy a bevezető előadások után milyen jó kis, tanulságos párbeszédek, viták alakultak ki – de nem. Az ellenzői oldal felkészületlen volt, érveik nem voltak megalapozottak és folyamatosan cáfolták is azokat, utolsó mentsvárként sértődötten csak a projekt alapkoncepciójába kapaszkodtak, ami szerintük hülyeség. Reagálásként a másik oldal igyekezett eloszlatni a félelmeket, és a beruházás összes pozitívumát felsorolni. Ez a végtelen ciklikusság jellemezte a beszélgetéseket addig, amíg érzékelték a pódiumon ülők is, hogy ennek ebben a formában kevés értelme van és javasolták, hogy inkább jöjjenek a közönségkérdések. Ekkora alakult át a rendezvény Baán úr one man showjává, mindenki tőle akart kérdezni. Minden tiszteletem az övé, hogy képes volt megőrizni nyugalmát, és három és fél óra után(!) ugyanolyan higgadtan huszadjára is elismételni, hogy több lesz a zöld. De legalább a „nép” kiereszthette a gőzt.

Nagyon utálom a politikát, és végtelenül idegesít, hogy alattomos módon valahogyan mindig beszivárog a liget jövőjéről szóló párbeszédekbe, de egy héttel a választások előtt naivitás lett volna arra gondolni, hogy a rendezvény kivétel lesz ez alól. Várnai László, Szabó Rebeka, Lugosi András – csak, hogy pár nevet említsek a politikai pillanatemberekből – jelenlétükkel emelték az est fényét, és 1-2 percig megmutathatták magukat. Pipa, jelenléti ív aláírva, sms a főnökségnek, hogy ő bizony most megmutatta Baánnak hol a helye. Sajnos Garay Klára, aki az összes „lógia” végződésű tudományt csatasorba állította már a fejlesztések kritizálása során sem kivétel, számomra végleg hiteltelenítette magát azzal, hogy baloldali összefogás égisze alatt, dékásként elindul a választásokon. Csendben hozzáteszem, hogy azon pártok állnak mögötte, akik semmit nem tettek a Ligetért, és vastagon benne vannak abban, hogy ma ilyen állapotban van a park.
Elszomorító volt látni és hallani, hogy jórészt fent említett politikusok által hergelt kérdezők olyan nyilvánvaló képtelenségekre, rémhírekre, fél információkra támaszkodva követelik Baán fejét, hogy az ember hajhagymája tényleg otthagyja a fejbőr kényelmét és kihullik. Lebetonozzák a ligetet, passzióból már megindult a fák irtása, alaptörvény ellenes a projekt, ellehetetlenül az élet egész Pesten, a biológiai aktivitás növelése semmit sem jelent, és lehetne még sorolni.

Keserű szájízzel indultam hazafelé…
Naívan bár, de még bízom abban, hogy vasárnap után ez végletes megosztottság kevésbé lesz jellemző, és végre érdemi párbeszédeket lehet majd folytatni valós kérdésekről. Nem, nem arról, hogy miért vidéki a városligeti törvény egyik benyújtója.