Csudálatos nap volt a tegnapi, hiszen végre eredményt hirdettek az új Nemzeti Galéria tervpályázatával kapcsolatban. Egy rövidke elmélkedés erejéig azonban szeretnék még egy picit visszakanyarodni a hét elejére: történt ugyanis, hogy a Katona József Színház kantinjában vitaestet rendeztek a Liget Budapest Projektről. Baán László, Ed Harris (György Péter), Barkóczi István és Balázs Mihály húzta fel a mellvértet, és kardot rántva estek egymásnak a Városliget szent ügyéért.

forrás: Nagy Edina

A projekt szempontjából sok újdonsággal nem szolgált az este azon kívül, hogy megdöbbentő látni mennyi embernél akadt be ugyanaz a lemez, úgyhogy megpróbálok segíteni, lassan írom, hogy mindenki megértse:

NEM

BETONOZZÁK

LE

A LIGETET

PONT

Ellenben annál érdekesebbek voltak az elmúlt napok eseményeit kibeszélő vitriolok. Bemelegítésnek a Közlekedési Múzeum hálás témájával kezdtek, mindenki egyetértett: a felújítás időszerű, üdvözölték a kiállítótér bővülését. A beszélgetések alatt azonban egyre inkább érezhető volt a közelgő vihar, ami az inkriminált Zoboki manőver megtárgyalásánál csapott le. Aki nem ismerné a történteket, érdemes Cicc.á tanult kollégám korábbi értekezését pótolnia. Barkóczi István, Zobokiék képviseletét felvállalva azt találta mondani, hogy ezt bizony egyfajta polgári engedetlenségnek szánták. Ennél a pontnál kezdtem hevesen vakarózni és tikkelni. Még valamennyire meg is érteném az akciót, ha utána kiállnának, és érvekre felfűzve elmagyaráznák, miért gondolják, hogy a galéria jobb helyen lenne a várban, mint a ligetben. Ehhez képest a Baán és György felől érkező teljesen jogos és ésszerű felvetésekre Barkóczinak a kétségtelenül meggyőző „csakazértismaraggyonavárba” és az „ottahelye” volt a válasza. Különösen érdekes volt eközben figyelni, hogy a tőlem 1m-re ülő Zoboki Gábor rendkívül elégedett mosollyal az arcán percenként végigtekintett a közönségen, önelégülten biccentve, amikor tekintete találkozott valamelyik kedves ismerősével. Szinte látszódót a szövegbuborék a feje fölött: „Na, jól belefostam a ventillátorba, mi?! :))) YOLO”.

Abba is hagytam a vakarózást, mert megértettem, hogy itt semmilyen polgári engedetlenségről nincs szó, pusztán egy sértett gyermeki lélek ripacskodó performanszáról, hogy ahogy mondani szokás: ellopja a showt. Hát ellopta. Ahogy ellopta egy másik magyar tervezőiroda elől a lehetőséget. Ahogy saját magát is szembeköpi: 

„Az terjed a városban, hogy a Budai Vár teljes rekonstrukcióját, az erre vonatkozó koncepció kidolgozását és majdani megvalósítását a kormány Zoboki Gáborra, illetve a Zoboki és Demeter építészirodára bízná...

...

– Igaz a hír a Vár rekonstrukciójával kapcsolatban?

– Én is hallottam ilyen pletykákat, de azt hiszem, az ilyenfajta szóbeszéd a munka nélküli építésztársadalom kellemetlenkedése. Hozzá kell tennem, hogy a legutóbbi – januári – felmérések szerint a magyar építészek nyolcvan százaléka munkanélküli... Ebből pedig az következik, hogy rendkívüli az éhség a munkára...

...

– Még mindig a válaszra várok, hogy akkor most a maga irodáját fogják-e megbízni a Vár rekonstrukciójának kidolgozásával?

– Nem hiszem. Én egy modernista pasas vagyok, nem profilunk a történeti épületek rekonstrukciója....”

(részlet a Mozgó Világ 2011-es Zoboki interjújából)

Így múlik el a világ dicsősége, a konklúziót minden vonja le maga.

UI.: Végre egy üdítő Liget Projektes fórum, ahol nem Zugló Ökle Várnai Laci, és a hidrogeológia városligeti nagyasszonya, Garay Klári néni tematizálta estet. Minden bizonnyal a 750 Ft-os belépő riaszthatta el őket, isten tartsa meg a jó szokásukat.

Zárt körben bontotta ki Baán László az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum pályázatára beérkezett munkák díjazottjait tartalmazó borítékot. A nemzetközi zsűri nem adott ki harmadik díjat, ellenben 2-2 második és első díjat oda ítélt.

A pályázatra 8 kiemelkedő munkásságú külföldi és hazai építésziroda kapott meghívást: 6 világhírű külföldi építész iroda (Ateliers Jean Nouvel, David Chipperfield Architects, Mecanoo, Nieto Sobejano Arquitectos S.L.P., Sejima and Nishizawa and Associates (SANAA), Snøhetta) mellett a Zoboki-Demeter & Társaik Építésziroda, valamint Balázs Mihály Építész Műterme a BME Építészmérnöki Karával együtt is meghívást kapott a pályázatban való részvételre.

Zoboki Gábor ugyan beadta pályaművét, de eleve kizárta magát, hiszen valami megmagyarázhatatlan ötlettől vezérelve más helyszínre tervezte a saját galériáját...

De foglalkozzunk most azokkal, akik oda mentek, ahová hívták őket. A Városligetbe. És a Petőfi Csarnok helyére terveztek modern, a környezettel pásszentos és nem csak esztétikailag, hanem funkcionálisan is megfelelnek a kívánalmaknak, valamint a polgárok igényeinek.

Második díjat nyert a Nieto Sobejano Arquitectos S.L.P. és Balázs Mihály Építész Műterme a BME Építészmérnöki Karával együtt.

Balázs Mihályék terve

Első díjazott lett Sejima and Nishizawa and Associates (SANAA) és a Snøhetta.

Nos, utóbbiaknak egyeztetniük kell, hiszen a két pályamű közül a tervezőkkel folytatott egyeztetések során, szakmai és pénzügyi szempontok alapján választják majd ki a felépítendő múzeum végleges tervét.

A terveket elnézve, talán a kétkedések is elnémulnak.

Mert a tervek jók, szépek és praktikusak.

És politikamentesek.

Jó lenne már egyszer végre egy olyan projekt, amelyben nem a Megrendelőt, hanem az eredményt nézik.

És ez most az lehet: lesz egy modern, de emberléptékű, barátságos galériája a kortárs műveknek és a látogatóknak.

Most komolyan: nem mindegy, hogy ki rendelte meg?

Nem tudom, hogy ki miként van vele, de ha engem meghívnak egy partyra és én azt elfogadom, akkor oda megyek és nem pedig egy általam kitalált helyre, lobogtatva a máshova szóló meghívómat, hogy rendezzenek ott is egy partyt, de csak én legyek az egyetlen résztvevő.

Zoboki Müpa Gábor, a Villogó Doboz tervezője ezt teszi. Meghívták – és elfogadta – az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum tervezésére, amellyel egy magyar építész elől vette el a helyet. Igen, mert a Városliget helyett a Várba tervezte galériáját. Oda, ahonnan a Nemzeti Galéria elköltözik a Ligetbe. Gondolván, hogy majd lefocizza partizánakcióját politikai potentáttal, a Vár-projektet felügyelő L. Simon exíróval. Noha a pályázati kiírás eléggé egyértelmű: „A magyar és nemzetközi szakemberekből álló11 tagú zsűri a leendő múzeum építészeti minősége és megoldásai mellett ugyanis a technológiai és funkcionáliselképzeléseket (például a várható látogatói élményt és múzeumtechológiai megoldásokat) a tervezett épület fenntarthatóságát (energiahatékonyság, ökológia), a környezettel kapcsolatospárbeszédet (többek között a zöld területi szempontokat, a városképi beágyazottságot, a Városligettel való kapcsolatot vagy az épület megközelítését) és a várható költségeket (mind bekerülési és üzemeltetési vonatkozásban) is értékeli majd”.

Azaz a Zoboki-L. Simon páros úgy gondolja, hogy a Vár a Városligetben van, hiszen máskülönben nehezen teljesíthető az épület és csodálatos közpark kapcsolata… (Majd küldünk egy Budapest térképet).

A történet egészen elképesztő. L. Simon hirtelen jött Liget-projekt ellenes felszólamlásait (nem tartja rossz ötletnek Zoboki javaslatát, hogy az Új Nemzeti Galéria mégse a PeCsa helyére kerüljön, hanem maradjon a Várban, de ott új helyen, a Szent György téren – nyilatkozta a Narancs-nak) szerencsére még nem foglalta versbe, mint a váratlanul kiderült című legendássá vált művében művészettörténeti hányattatásait:

a hazai művészettörténet elfelejtkezett rólam

miközben én már párizsban báboztam

iskolát alapítottam

és egy röhögő törpét követtem

akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk

gipszlenyomatokat

Amennyiben a Zoboki Villogó Doboz Gábor-féle partizán (vagy tán szívének így kedvesebb: kurtizán) akció mellé áll, akkor gyaníthatóan nem csak a „hazai művészettörténet” felejtkezik el róla, hanem az építésztársadalom teljesen jogos felháborodását és haragját is magára húzza. Kinek kell ez?

Zoboki igencsak alattomosnak tetsző húzása pedig azt jelenti: elvett egy esélyt a magyar építészektől. Mert biztos vagyok benne, a többi magyar építész oda megy, ahová a meghívója szól…

Már csak abban lehet bízni, hogy a kormány és a miniszterelnök tartja magát korábbi döntéséhez és valóban a Városligetben lesz az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum. S bár csak kedden lesz az eredményhirdetés, abban biztosak lehetünk, hogy egy névvel semmiképpen sem találkozunk győztesként: a Zoboki-Demeter & Társaik Építészirodáéval. De azt hiszem, ennél sokkal, de sokkal többet veszítettek: a hitelüket a magyar építésztársadalomban.Hiszen mit tett Zoboki Partizán? Pályáztatás nélkül akarja a megrendelést lepacsizni egy államtitkárral. Felrúgva mindent és mindenkit. Hatalmas öngólt rúg a kabinet, ha csak egy pillanatra is komolyan veszi ezt a felvetést. S lassan kereshetnének valami irodalmi ösztöndíjat (10 éveset minimum) L. Simonnak, mondjuk Üzbegisztánban.

S kötetének borítóját majd megtervezi Zoboki.

Villogó könyv lesz…

2015. április 15-én bezár a Közlekedési Múzeum. Na nem kell megijdeni, nem örökre, csak amíg visszakapja a történeti külsejét. Aki esetleg nem ismerné az eredeti épületet – valószínüleg elég sokan vannak így – annak segítünk egy kis rögtönzött történelemórával:

1896-ban, a millennium évében – a Milleniumi ünnepségek fénypontjaként – május 2. és október 31. között a Városliget területén rendezték meg a nagyszabású Ezredéves Országos Kiállítást. Az ideiglenes pavilonokban Magyarország mutatkozott be a világ minden tájáról érkező érdeklődőnek. A kiállítás egyik impozáns épülete a Közlekedésügyi Csarnok volt, amely, akárcsak a kiállítás többi épülete, eredetileg csak ideiglenes jelleggel épült meg. Steindl Imre tanítványa, Pfaff Ferenc tervezte, aki romantikus-eklektikus stílusú épületet álmodott meg, a tekinteteket mágnesként vonzó hatalmas kupolával és Róth Miksa díszes üvegeivel. A világkiállításon mind a múzeum, mind a gyűjtemény a vártnál sokkal nagyobb érdeklődést váltott ki, így adta magát a dolog, hogy akkor csak nem kéne lebontani.

Ma már nehéz elképzelni, de akkoriban tényleg bevett dolog volt, hogy ilyen kaliberű épületeket hipp-hopp felhúztak, aztán amikor már nem kellett, nekiestek a kalapáccsal. Szóval így alakult meg Európa egyik első műszaki-közlekedési múzeuma 1899-ben. Töretlen sikere egészen 1944-ig tartott, amikor második világégés menthetetlenül begyűrüzött Budapestre, és bombatalálatok érték a múzeumot. A háború után sajnos csak a romeltakarításra maradt erőforrás. 1954-ben a Fővárosi Tanács az épület teljes elbontásáról határozott, de végül szerencsére nem hajtották végre a halálos ítéletet, sőt! Meggondolva magukat, arról döntöttek, hogy szerényebb formában, de újra  kell nyitni a kiállítóteret. Az emblematikus kupolával együtt a komplett emeleti részt visszabontották, és a kor, hát mondjuk úgy “letisztult” épitészeti stílusában elkezdték felépíteni a múzeumot. 1966-ban nyitotta meg újra a kapuit, kicsi, földszintes épületében, és az 1979-85 közötti bővítése során nyerte el azt a szépnek éppen nem mondható külsejét, amit ma is ismerünk.

Kicsit sárga, kicsit savanyú, de mindenkinek fűződik hozzá valamilyen kellemes emléke akár gyerekkorából, akár, amikor a gyerekeit vitte oda. Visszakanyarodva tehát a Liget Budapest Projekt keretében megvalósuló teljes történeti rekonstrukció miatt most három évre el kell búcsúznuk a Közlekedési Múzeumtól. Cserébe visszakapjuk a századfordulót idéző, lenyűgöző Pfaff féle épületet, amely belül kiegészül egy új, a térszint alatti 1000m2-es kiállítótérrel (összesen 8600m2), természetesen a mai modern kor igényeihez igazítva. Én, mint technofil apuka valószínüleg bérletes leszek!

Április elsején a Liget-projekt  egy újabb állomásához érkezett. Elkezdték ugyanis bontani a parkot csúfító bódésort, mely 40 éve rohad fővárosunk egyik legkiemeltebb részén. Ha valaki nem ismeri a magyar közállapotokat, az azt hinné, hogy ezt az ötletet senki sem tudja ellenezni, hiszen az kinek hiányozna, hogy ronda, lelakott bódékból vásároljon gagyi műanyag játékokat, rövid ideig kitartó, viszont drága lufiállatokat, esetleg száraz, többnapos, ellenben szintén drága perecet.

fotó: RTL

De persze itthon vagyunk. Egész kis kommentháború bontakozott ki az origo cikke alatt, mely fájdalmasan kiáltja a világba, hogy “sokan siratják a városligeti bódésort”. Elképesztő látni, hogy hogyan tudja egy alapvetően kormánykritikus híroldal azt megoldani, hogy egy nehezen megkérdőjelezhető ötletet mégis rossz színben tüntessen fel. Hiszen tegyük a szívünkre a kezünket, a bódéárusokon kívül nem fog ez senkinek sem hiányozni, főleg, ha a megújult ligetben kultúráltabb módon lehet majd kielégíteni a gyerkőcök kívánságait. Mert abban biztosak lehetünk, hogy ezt a szempontot nem fogják figyelmen kívül hagyni a fejlesztés során, mégiscsak állami bevételekről és munkahelyekről van szó.

Az árusoknak persze ez most fáj, ami teljesen érthető. Viszont belegondolva, inkább az a csoda, hogy ennyi időn keresztül árulhattak Budapest egyik leglátogatottabb részén sokszor kritikán aluli minőségű dolgokat úgy, hogy semmit nem kellett hozzátenniük az üzlethez. 40 év után azonban itt az ideje, hogy megújuljon a főváros egy újabb olyan szelete, ahol eddig még az előző rendszer “ékeibe” botolhattunk lépten-nyomon. Azt pedig senki nem mondta, hogy, ha lesznek új árusító helyek, oda nem pályázhatnak majd a mostani dolgozók.

fotó: blikk.hu

A Liget Budapest Projekt nem csak új múzeumok építéséről szól. Megújul benne a Nagycirkusz, bővül az Állatkert és (amit a kritikusok valamiért nem igazán emelnek ki soha) a költségvetés feléből (75 milliárd forint!) a Városliget is megkapja az a törődést, amiért politikai meggyőződéstől függetlenül már évtizedek óta kampányolnak a hozzáértők. Új lesz a teljes zöldfelület, ismét körbehajózhatjuk a Vajdahunyad-várát, lesz futókör, meg új játszóterek. És igen, ebbe a képbe a régi, rozsdás, szétrohadt bódék már nem illenek. Legyen ez a legnagyobb probléma itthon, és akkor sirathatjuk ezt is közösen… 

Elérkezett a nagy nap, felbontották a borítékokat és a 470 beérkezett pályázat közül a 11 tagú nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri kiválasztotta a Városliget, és Budapest arculatát is a jövőben meghatározó épületterveket.

Számunkra az egyik legnagyobb öröm, hogy a Fotómúzeum Budapest és Magyar Építészeti Múzeum nyertes terveit a MAGYAR Középülettervező Zrt. alkotta, gratulálunk nekik.  

A Néprajzi Múzeum a francia Vallet de Martinis DIID Architectes, 

a Magyar Zene Háza pedig a japán Sou Fujimoto Architects tervei alapján fog megvalósulni.

A tervekből kiállítás készül, amelyet január 7 -én a Design Terminálban mindenki megtekinthet. Egyelőre ízlelgetjük mi is a terveket, hamarosan hosszabb elemzésekkel, interjúkkal jelentkezünk.

Még néhány nap és megtudjuk, hogy milyen múzeumok is lesznek a Városligetben. A titkos, többfordulós pályázatokról nemzetközi zsűri döntött és az egyes épületek nyertes terveit 2014. december 19-én, pénteken hirdetik ki. A nemzetközi zsűri egyik izgalmas figurája Edwin Heathcote építész, a Financial Times ismert építészeti kritikusa, kíváncsi voltam, hogy milyennek látja Budapestet, mi a véleménye a beruházásról,  hogy egyáltalán jó ötletnek tartja-e, hogy a Ligetbe tervezték a sok múzeumot. Kérdeztem a győztes pályázatokról, de elég határozottan azt válaszolta, hogy nem mondhat semmi konkrétumot egyikről sem. Elképzelhető, hogy néhányan találkoztak már Edwinnel Budapesten a zsűrizéstől teljesen függetlenül, ami persze nem véletlen, a miértekre választ kaptunk. Most viszont Edwin Heathcote-ot, a  Liget Budapest Projekt zsűri tagját Londonban értük utol.

Névjegy
Edwin Heathcote építész és designer 1968-ban született Londonban. Építészetről és formatervezésről írt kritikái rendszeresen jelennek meg a tekintélyes Financial Times-ban és a GQ Magazinban. Számos könyvet írt, többek között Budapest építészetéről és Makovecz Imréről. Jelenleg Londonban él.

Milyen szerepe van egy beruházás esetében magának a helynek, mennyire befolyásolja a megtérülést?

Az ingatlanszakértők biztosan azt válaszolnák erre a kérdésre, hogy minden a megfelelő hely kiválasztásán múlik – de a megtérülés sokkal inkább múlik azon, hogy a beruházás képes-e összeépülni a környezetével, és hogy mit tud hozzátenni a város szövetéhez. Minden egyes  projekt esetében lennie kell egy megfogalmazható oknak, hogy miért oda tervezik, és azt is látni kell,  hogy az ötlet maga hogyan fejlődik együtt a környezettel és hogyan illeszkedik a jövő fejlesztési terveibe.

A Liget Budapest Projekt kapcsán egyes szakértők azt állítják, hogy a beruházás 15 éven belül megtérül, mások szerint a megtérülésnek esélye sincs.  Önnek mi erről a véleménye?

Egy kulturális innováció esetében igencsak problematikus megtérülésről beszélni, mert a forintban kifejezhető haszon közvetetten jelentkezik - a turizmusból, a közlekedésből –  és nem feltétlenül az eladott jegyekből. Nagyon meglepődnék, ha önmagában a jegyeladásból bármilyen megtérülésre lehetne számítani 15 éven belül, de tekintettel Budapest igen komoly kulturális vonzerejére, lehet ez is jelentős bevétel. A fotómúzeum például már önmagában is nagy űrt tölt be a kulturális palettán. De nemcsak ott, hiszen a városnak egy eddig nem igazán kihasznált területén épül majd fel, és hatása bizonyára továbbgyűrűzik a VI.-VII. kerületekbe, ahol további beruházásokat és plusz lehetőségeket ösztönözhet. 

Építészetileg milyennek látja Budapestet?

Építészeti szempontból Budapest nem igazán különleges.  Ugyanakkor, ha egyes városrészek újragondolásáról és felélesztéséről beszélünk, akkor igen izgalmas dolgokkal lehet találkozni Budapesten. Az utcák, a gyalogos közlekedés újratervezése sok helyen rendkívül jól sikerült, vagy ott vannak a világon is egyedülálló, rendkívül népszerű romkocsmák, amelyek szinte forradalmi változást indítottak el a város egyes részein.

Lehet-e önmagában a múzeum turisztikai látványosság, függetlenül attól, hogy mit láthatunk magában az épületben?

Nem hiszem, hogy bárkinek is érdekes lehet önmagában egy múzeum, ha az épület fontosabbá válik, mint a benne látható tartalom. Vannak olyan múzeumok, ahol az épület és a tartalom egymást kiemelik, ahol az építészek képesek voltak nyomot hagyni a város történelmén, ugyanakkor érzékenyen reagáltak a kor művészettel szemben támasztott igényeire. Példaként említeném a Londonban található Tate Modern-t vagy a párizsi Palais de Tokyo-t.

Ismer a budapesti múzeumi projekthez hasonló nagy kulturális beruházásokat?

Igen, ilyen a Budapesthez közeli Bécsi Kulturális Negyed, az 1960/70-es években épült  londoni South Bank, vagy hogy egy mostani példát említsek, ilyen a Saadiyat Island Abu Dhabiban.

Talán kevesen tudják, hogy az ön számára különösen fontos Budapest. Mi ennek a kötődésnek az oka?

Édesanyám magyar és a feleségem is az. Éltem és dolgoztam Budapesten, írtam egy könyvet a város építészetéről és egy másik könyvet Makovecz Imréről.

Blogunk információi szerint a kormány 2014. december 3.-i ülésén maximális támogatásáról biztosította a Liget Budapest Projektet. Mindennek nyomatékaként megszavazta az idei évből visszamaradt 3 milliárd forintos támogatást, valamint tudomásunk szerint a projekt eredeti ütemtervének megfelelően biztosítja a jövőre esedékes több milliárd forintot is. A miniszterelnök egyértelmű kiállása a nagyszabású tervek mellett egyben azt is jelenti, hogy az utóbbi időben tett szerencsétlen államtitkári megnyilatkozás és annak miniszteri biztosi cáfolata végül is egy, megnyugtató irányba mutatott: a Liget Budapest Projekt zavartalanul, az eredeti menetrendnek megfelelően folytatódik 2015-ben.

Így aztán jövőre megkezdődhet a Szépművészeti Múzeum Román csarnokának rekonstrukciója, az Országos Múzeumi Raktározási és Restaurálási Központ (OMRRK) felépítése, és folytatódnak a Városliget parkrendezési munkálatai  A hvg.hu szeptemberi írása szerint a 2015-ös beruházások várható összköltsége 15-20 milliárd forint lesz.Hogy a pontos összeg mennyi, az majd a későbbi Magyar Közlönyökből kiderül, mint ahogy az is, hogy egy összegben, vagy „darabolva” jut a pénzhez a projekt. De ez majdhogynem mindegy: a lényeg, hogy zavartalanul alakulhat át és szépülhet meg a főváros és az ország legendás parkja, és 2018-ra 5 új, modern múzeummal gyarapodunk.

És nemsokára azt is megtudjuk, hogy az első négyet kik tervezték és milyenek lettek, mert információink szerint december 19-én kibontják a borítékokat és ismertetik a nemzetközi zsűri döntését. Az meg már csak hab lenne a tortán, ha a nemzetközi pályázat nyertesei között lenne egy, vagy akár két magyar terv is.

Jövő pénteken kiderül.

A Liget Budapest beruházás terve kap hideget-meleget innen is, onnan is. Az egész projekt költségeinek egy tizedét (15 milliárd forintot) felhasználó Fővárosi Állat- és Növénykert mintha teljes védettséget élvezne minden tekintetben. Az Állatkerthez kerülő Vidámpark látványosságai már idén több látogatót vonzottak, mint a korábbi években, holott csak kisebb átalakításokra volt idő, de a 2018-ra elkészülő elképesztő méretű Pannon Park már most sokak kedvence az újjászületésre váró Városligetben, holott csak a tervekről olvashattunk eddig.

Az Állatkert messze a legtöbb turistát vonzó látványosság egész Magyarországon. Évente több látogatója van, mint a lista élén szereplő Szépművészeti Múzeumnak és a Mátyás templomnak együttesen. Tehát, ha valakinek van tapasztalata egy beruházás menetéről, megtérüléséről, kulturális hasznáról, az dr. Persányi Miklós, a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója.  Húsz éve kezdett a Városligetben dolgozni,  azóta követi a változásokat. Szerinte nem jelent gondot a nem odavaló épületek eltüntetése, s az sem, ha újak kerülnek oda. Amire viszont mindenek előtt oda kell figyelni: az a zöld területek megőrzése, amelyek a tervek szerint nincsenek veszélyben, sőt attól sem kell félni, hogy a zöld terület kisebb lesz.

„Óhatatlan, hogy egy ekkora fejlesztés átpolitizálódik – mondta  Persányi főigazgató - , sok mindent meg lehet kérdezni, hogy ennyi pénzt nem lehetne-e hasznosabban elkölteni, netalán másra költeni.  De ha azt nézzük, hogy a Ligetnek a másik, eddig kihasználatlan része új funkciókat és látványosságokat kap, akkor oda jutunk vissza, hogy ennek az egésznek az értéke tovább erősödik. Az ördög a részletekben rejlik, a kérdés, hogy az egyedi létesítményeknek a léptéke hogyan tud az elviselhetőség határain belül maradni. Azt tudomásul kell venni, hogy akik a vágyakat megfogalmazzák, azok egyre nagyobbra dagadó dolgokat szeretnének.“ Persányi Miklós szerint az egész vita, s maga a politikai vita is arra kellene, hogy fókuszáljon, hogy hol vannak ezek a határok.

Video interjúnkban Persányi Miklós a Liget megújulásáról: 

Hamarosan megtudjuk, hogy fog kinézni az ötből négy új múzeum, de addig sem áll meg az élet a Városliget környékén, lássuk mik a hírek.

Meghívást kapott a Liget Budapest Projekt a soron következő Smart City Expo-ra. Bármilyen meglepő az eseményen okos városfejlesztési megoldásokat mutatnak be, tehát amikor valami rafinériával úgy sikerül egy fejlesztés, hogy az fenntartható, környezettudatos és a város javát szolgálja. Tehát külföldi szakértők(is) úgy látják, hogy a Liget Budapest Projekt fenntartható, környezettudatos, és a város javát szolgáló módon újítja meg a Városligetet. Most Várnai Úr ezeket olvasva biztos csak legyint, hogy: "ááá ez egy ócska, komolytalan rendezvény, látod még a Magyar Urbanisztikai Társaságot sem hívták meg előadni" - de nem, a negyedik alkalommal megrendezendő kiállításra Amszterdamtól kezdve Koppenhágáig a világ minden tájáról érkeznek városvezetők, számszerint ötvenen, illetve olyan világcégek mint a Microsoft, vagy az IBM is képviseltetik magukat városfejlesztési megoldásaikkal.

A másik hír, amiről fontos, hogy megemlékezzünk, Baán László bejelentette: méltó emlékhelyet állítanak a végtelenül szomorú történetű, aljas módon lerombolt Regnum Marianum templom egykori helyén, a korábbi Csete-Makovecz tervek alapján, vagyis a föld alatt lévő altemplom ismét látogathatóvá válna. Úgy gondolom ehhez különösebb kommentár nem szükséges, csak egyetérteni lehet a döntéssel.