2015. április 15-én bezár a Közlekedési Múzeum. Na nem kell megijdeni, nem örökre, csak amíg visszakapja a történeti külsejét. Aki esetleg nem ismerné az eredeti épületet – valószínüleg elég sokan vannak így – annak segítünk egy kis rögtönzött történelemórával:

1896-ban, a millennium évében – a Milleniumi ünnepségek fénypontjaként – május 2. és október 31. között a Városliget területén rendezték meg a nagyszabású Ezredéves Országos Kiállítást. Az ideiglenes pavilonokban Magyarország mutatkozott be a világ minden tájáról érkező érdeklődőnek. A kiállítás egyik impozáns épülete a Közlekedésügyi Csarnok volt, amely, akárcsak a kiállítás többi épülete, eredetileg csak ideiglenes jelleggel épült meg. Steindl Imre tanítványa, Pfaff Ferenc tervezte, aki romantikus-eklektikus stílusú épületet álmodott meg, a tekinteteket mágnesként vonzó hatalmas kupolával és Róth Miksa díszes üvegeivel. A világkiállításon mind a múzeum, mind a gyűjtemény a vártnál sokkal nagyobb érdeklődést váltott ki, így adta magát a dolog, hogy akkor csak nem kéne lebontani.

Ma már nehéz elképzelni, de akkoriban tényleg bevett dolog volt, hogy ilyen kaliberű épületeket hipp-hopp felhúztak, aztán amikor már nem kellett, nekiestek a kalapáccsal. Szóval így alakult meg Európa egyik első műszaki-közlekedési múzeuma 1899-ben. Töretlen sikere egészen 1944-ig tartott, amikor második világégés menthetetlenül begyűrüzött Budapestre, és bombatalálatok érték a múzeumot. A háború után sajnos csak a romeltakarításra maradt erőforrás. 1954-ben a Fővárosi Tanács az épület teljes elbontásáról határozott, de végül szerencsére nem hajtották végre a halálos ítéletet, sőt! Meggondolva magukat, arról döntöttek, hogy szerényebb formában, de újra  kell nyitni a kiállítóteret. Az emblematikus kupolával együtt a komplett emeleti részt visszabontották, és a kor, hát mondjuk úgy “letisztult” épitészeti stílusában elkezdték felépíteni a múzeumot. 1966-ban nyitotta meg újra a kapuit, kicsi, földszintes épületében, és az 1979-85 közötti bővítése során nyerte el azt a szépnek éppen nem mondható külsejét, amit ma is ismerünk.

Kicsit sárga, kicsit savanyú, de mindenkinek fűződik hozzá valamilyen kellemes emléke akár gyerekkorából, akár, amikor a gyerekeit vitte oda. Visszakanyarodva tehát a Liget Budapest Projekt keretében megvalósuló teljes történeti rekonstrukció miatt most három évre el kell búcsúznuk a Közlekedési Múzeumtól. Cserébe visszakapjuk a századfordulót idéző, lenyűgöző Pfaff féle épületet, amely belül kiegészül egy új, a térszint alatti 1000m2-es kiállítótérrel (összesen 8600m2), természetesen a mai modern kor igényeihez igazítva. Én, mint technofil apuka valószínüleg bérletes leszek!