Városliget Város Vár címmel a Magyar Urbanisztikai Társaság tegnap délután, kora este meghívott előadók segítségével igyekezett több szakma szemüvegén keresztül érdemi vitát folytatni a Városliget jövőjéről. Ha nincs ott az LMP-ből asszonyverés gyanúja miatt kizárt, most éppen Civil Zuglós Várnai László, akkor talán el is érték volna céljukta. De ott volt. (Erről picit később).

A FUGA apró kiállító termét hamar megtöltötték vendégek, jórészt ifjú egyetemisták és az építész szakma képviseltette magát, akiket a kíváncsiság mellett az igényelhető 1,5 kreditpont is a rendezvényre vonzott.

Körmendy Imre elnök bevezetője után rövid 10-15 perces előadások következtek, amelyek igyekeztek más és más szakterület felől körüljárni a témát. Voltak érdekes információk a Városliget történetéről is, de a több mint két és fél órás időtartam alatt lényegében a korábbi kritikákat ismételték el a hozzászólók.

Az előadók részéről a Liget Budapest Projekt ellen elhangzott leggyakoribb érv – a vélt csökkenő zöld felületek mellett - az volt, hogy miért kell egy helyre koncentrálni ennyi múzeumot, és miért nem Budapest jórészt peremvidékén fekvő elhanyagolt, használaton kívüli épületeiben, tereiben kerülnek szétszórásra, úgynevezett barnamezős beruházásként. Nem vitatva az előadók szakértelmét, de talán ideje lenne a szakmának túllendülnie ezen a kérdésen. Egyrészt egyáltalán nincs semmi garancia arra, hogy a múzeumok decentralizált elhelyezése valóban képes újra életet lehelni egy környékbe (lásd Nemzeti Színház), másrészt számos nemzetközi példa mutatja, hogy a múzeumok koncentrált elhelyezése igenis működőképes lehet, meghatározva a város arculatát. Itt érdemes megjegyezni, hogy ehhez a múzeumok jelenlegi gyűjteményeit át kell gondolni, hogy hosszú távon is képesek legyenek fenntartani az érdeklődést.

El kell fogadni, hogy a helyszín adott és inkább arról kell(ene) beszélgetni, hogyan tudjuk a kulturális célokra emberemlékezet óta nem látott forrásokat úgy elkölteni, hogy a liget visszanyerje közparki funkcióit szimbiózist alkotva a körülötte létrejövő múzeumokkal. Erre igyekezett választ adni Albrecht Ute prezentációja, aki a fővárosi képviseletében bemutatta a készülő városligeti szabályozás sarokpontjait megerősítve, hogy a zöld felületek aránya a korábbi 61 százalékról 65 –re nő (valós zöld felületről van szó, nem épület felszínről), míg a beépíthetőség 7 százalékban maximalizálódik. Többször elmondta, hogy minden ágáló megértse: a beruházás meg fogja őrizni a liget növényvilágát, különös tekintettel az itt elhelyezkedő ősfákra. Egyedüli kivétel a Nemzeti Galéria helyszíne, amely a PECSA helyét foglalja majd el, itt le kell majd csípni egy picit a zöld felületből.

Az rendezvényt a kritikus, de kulturált hangnemű előadások jellemezték, egészen a végéig, amikor is Várnai László zuglói önkormányzati képviselő égve a tettvágytól belekezdett politikai performanszába, és aláíró íveket osztott a Városliget megmentéséért. Egészen kínos és méltatlan jelenet volt, a szervezők is szóvá tették, hogy nem ez volt a rendezvény célja. Ráadásul ezzel az amúgy legitim érvekkel érkező, párbeszédben reménykedő előadókat hiteltelenítette el. Nehéz elhinni neki, hogy a budapestiek (zuglóiak) érdekeit képviseli. Sokkal inkább tetszett a magamutogató fontoskodása saját politikai pecsenye sütögetésének.

Azért bízunk abban, hogy a június 12–én folytatódó partneri egyeztetés segíti a feszkók enyhítését. A Főváros részéről mindenesetre érzékelhető a szándék, a megfontolandó kritikákat már be is építettek a koncepcióba.

Tényleg, most komolyan: miért akkora baj, hogy egy kultúrváros jön létre a városban? Kevesebbek, vagy többek leszünk-e általa?

Szerintem…

Hátha erre is választ kapunk nemsokára.

Fotó: Bono