Még néhány nap és megtudjuk, hogy milyen múzeumok is lesznek a Városligetben. A titkos, többfordulós pályázatokról nemzetközi zsűri döntött és az egyes épületek nyertes terveit 2014. december 19-én, pénteken hirdetik ki. A nemzetközi zsűri egyik izgalmas figurája Edwin Heathcote építész, a Financial Times ismert építészeti kritikusa, kíváncsi voltam, hogy milyennek látja Budapestet, mi a véleménye a beruházásról, hogy egyáltalán jó ötletnek tartja-e, hogy a Ligetbe tervezték a sok múzeumot. Kérdeztem a győztes pályázatokról, de elég határozottan azt válaszolta, hogy nem mondhat semmi konkrétumot egyikről sem. Elképzelhető, hogy néhányan találkoztak már Edwinnel Budapesten a zsűrizéstől teljesen függetlenül, ami persze nem véletlen, a miértekre választ kaptunk. Most viszont Edwin Heathcote-ot, a Liget Budapest Projekt zsűri tagját Londonban értük utol.
Névjegy
Edwin Heathcote építész és designer 1968-ban született Londonban. Építészetről és formatervezésről írt kritikái rendszeresen jelennek meg a tekintélyes Financial Times-ban és a GQ Magazinban. Számos könyvet írt, többek között Budapest építészetéről és Makovecz Imréről. Jelenleg Londonban él.
Milyen szerepe van egy beruházás esetében magának a helynek, mennyire befolyásolja a megtérülést?
Az ingatlanszakértők biztosan azt válaszolnák erre a kérdésre, hogy minden a megfelelő hely kiválasztásán múlik – de a megtérülés sokkal inkább múlik azon, hogy a beruházás képes-e összeépülni a környezetével, és hogy mit tud hozzátenni a város szövetéhez. Minden egyes projekt esetében lennie kell egy megfogalmazható oknak, hogy miért oda tervezik, és azt is látni kell, hogy az ötlet maga hogyan fejlődik együtt a környezettel és hogyan illeszkedik a jövő fejlesztési terveibe.
A Liget Budapest Projekt kapcsán egyes szakértők azt állítják, hogy a beruházás 15 éven belül megtérül, mások szerint a megtérülésnek esélye sincs. Önnek mi erről a véleménye?
Egy kulturális innováció esetében igencsak problematikus megtérülésről beszélni, mert a forintban kifejezhető haszon közvetetten jelentkezik - a turizmusból, a közlekedésből – és nem feltétlenül az eladott jegyekből. Nagyon meglepődnék, ha önmagában a jegyeladásból bármilyen megtérülésre lehetne számítani 15 éven belül, de tekintettel Budapest igen komoly kulturális vonzerejére, lehet ez is jelentős bevétel. A fotómúzeum például már önmagában is nagy űrt tölt be a kulturális palettán. De nemcsak ott, hiszen a városnak egy eddig nem igazán kihasznált területén épül majd fel, és hatása bizonyára továbbgyűrűzik a VI.-VII. kerületekbe, ahol további beruházásokat és plusz lehetőségeket ösztönözhet.
Építészetileg milyennek látja Budapestet?
Építészeti szempontból Budapest nem igazán különleges. Ugyanakkor, ha egyes városrészek újragondolásáról és felélesztéséről beszélünk, akkor igen izgalmas dolgokkal lehet találkozni Budapesten. Az utcák, a gyalogos közlekedés újratervezése sok helyen rendkívül jól sikerült, vagy ott vannak a világon is egyedülálló, rendkívül népszerű romkocsmák, amelyek szinte forradalmi változást indítottak el a város egyes részein.
Lehet-e önmagában a múzeum turisztikai látványosság, függetlenül attól, hogy mit láthatunk magában az épületben?
Nem hiszem, hogy bárkinek is érdekes lehet önmagában egy múzeum, ha az épület fontosabbá válik, mint a benne látható tartalom. Vannak olyan múzeumok, ahol az épület és a tartalom egymást kiemelik, ahol az építészek képesek voltak nyomot hagyni a város történelmén, ugyanakkor érzékenyen reagáltak a kor művészettel szemben támasztott igényeire. Példaként említeném a Londonban található Tate Modern-t vagy a párizsi Palais de Tokyo-t.
Ismer a budapesti múzeumi projekthez hasonló nagy kulturális beruházásokat?
Igen, ilyen a Budapesthez közeli Bécsi Kulturális Negyed, az 1960/70-es években épült londoni South Bank, vagy hogy egy mostani példát említsek, ilyen a Saadiyat Island Abu Dhabiban.
Talán kevesen tudják, hogy az ön számára különösen fontos Budapest. Mi ennek a kötődésnek az oka?
Édesanyám magyar és a feleségem is az. Éltem és dolgoztam Budapesten, írtam egy könyvet a város építészetéről és egy másik könyvet Makovecz Imréről.