Tegnap a CivilZugló Egyesület, és a Civil Női Kormány (nem röhög, ott volt a környezetvédelmi miniszterük is!) pikniket szervezett a Városliget n+1 –ik megmentéséért. Várnai úr nyitóbeszédében egyből robbantotta a bombát: összegyűlt 10.000 tiltakozó aláírás a liget rehabilitációja ellen. Utána ismét elmondta, hogy őket bizony soha nem hallgatják meg, véleményüket nem veszik figyelembe, de egy perc múlva magára cáfol, és azzal dicsekszik, hogy az ő nyomásukra áthelyezték az új épületeket az 56 –osok terére, és nem épül meg a tudásközpont és a mesepark. Arról az aprócska tényről is megfeledkezik, hogy egy nappal korábban tartott a főváros partnerségi egyeztetést, ahol az ő szervezetük is elmondhatta a véleményét. Az ilyen típusú memória zavarokra találta fel az orvostudomány a Cavintont.

(a tiltakozó had)

Várnai továbbá pikáns háttér információt is megosztott, neki bizony egy „folyosói beszélgetésen” elismerte Finta Sándor fővárosi főépítész, hogy a Liget Projekt egy baromság, és ő alattomban belülről fogja fúrni azt, mert nyíltan nem meri vállalni a véleményét. Na, kérem itten tettenérés történt, 1984 –et írunk és a gondolatrendőrség a főépítésztől kezdve a polgármestereken át mindenkit sakkban tart, hogy az ördög tervezte múzeumokkal elvegye a lakosságtól a zöldfelületét, ráadásul hidrogeológiai tanulmányok nélkül. Arról sajnos nem tudtuk meg a véleményét, hogy idén a FŐKERT kitakarítja a városligeti tavat, felújítja a napozóstégeket, az iskolások játszóterét, a padokat, növeli a szemetesek számát és 4000 növényt telepít. Pedig ez lehet érdekelte is volna azt 35-40 jelenlévőt.

 (Várnai és Horváth Csaba)

Horváth Csaba megjelenése tovább borzolta a kedélyeket, de jobban belegondolva kik mások menthetnék meg Budapest tüdejét, mint a damurolandi paradigmákat követő Várnai, a balliberális város rehabilitáció szedett szemöldökű szimbóleuma, és a Civil Női Kormány Környezetvédelmi Minisztere. Nyilvánvalóan buzgóságuk mögött az októberi választások húzódnak, ahogy Várnai egy interjújában sejteti, szívesen összefogná Zuglóban ballib oldalt, a helyi női lakosság nagy örömére.

Pápai Bianka kommentelőnk ötlete nyomán segítsünk a HVG -nek, és nézzünk körül Bakuban, milyen galádságok épültek ott.

„Bakuban épülnek hasonlók” - indít szenzációt hajhászva a HVG cikke, amire kapásból rávághatnánk, hogy hazugság, de inkább segítsünk kibontani az igazság minden részletét. Bakuban nem épült múzeum negyed, ellentétben Béccsel, Münchennel, Houstonnal… de hagyjuk is ezeket, mert azok már Balkán, meg amúgy is elmondták már a hazai szakemberek, hogy azok mások, nem mérvadóak, azokat a jóisten is odateremtette, viszont a mienk… na, az már ördög műve. A másik bibi, hogy az épületekről decemberig semmit nem tudunk, de a prekoncepció már dolgozik is és vizionálja be a bakui állapotokat. És milyen igazuk van, ha csak egy pillantást vetünk a tervpályázat zsűrijére össze is áll kép, csupa azerbajdzsáni figura, mint például a Rijksmuseum igazgatója, vagy a Financial Times építészeti kritikusa.

Jellemző volt a FUGA –ban tartott konferencia előadóira, és HVG-s cikkíróra is, hogy nem zavarják a tények a tisztánlátásban.  A pozitívumokat, mint ha nem akarnák meghallani. Említés szintjére sem emelik a zöldfelületek növekedését, az átmenő forgalom megszüntetését (napi 15.000 autó), a több száz parkoló autó eltüntetését, és az eddigi kritikákat megfontoló, azt az épületek áthelyezésébe építő mentalitást. Nem tudok másra gondolni, mint hogy itt már rég nem a Ligetről van szó, hanem a magas lovon ülő, sértett, gőgős, a saját véleményét ultima rationak tekintő, hazai szaktechnokrácia lábrázásáról.  

Sajnálom, hogy a számomra – eddig – hiteles HVG partner ebben a tárgyilagosságot totálisan nélkülöző egyoldalú sárdobálásban.

Városliget Város Vár címmel a Magyar Urbanisztikai Társaság tegnap délután, kora este meghívott előadók segítségével igyekezett több szakma szemüvegén keresztül érdemi vitát folytatni a Városliget jövőjéről. Ha nincs ott az LMP-ből asszonyverés gyanúja miatt kizárt, most éppen Civil Zuglós Várnai László, akkor talán el is érték volna céljukta. De ott volt. (Erről picit később).

A FUGA apró kiállító termét hamar megtöltötték vendégek, jórészt ifjú egyetemisták és az építész szakma képviseltette magát, akiket a kíváncsiság mellett az igényelhető 1,5 kreditpont is a rendezvényre vonzott.

Körmendy Imre elnök bevezetője után rövid 10-15 perces előadások következtek, amelyek igyekeztek más és más szakterület felől körüljárni a témát. Voltak érdekes információk a Városliget történetéről is, de a több mint két és fél órás időtartam alatt lényegében a korábbi kritikákat ismételték el a hozzászólók.

Az előadók részéről a Liget Budapest Projekt ellen elhangzott leggyakoribb érv – a vélt csökkenő zöld felületek mellett - az volt, hogy miért kell egy helyre koncentrálni ennyi múzeumot, és miért nem Budapest jórészt peremvidékén fekvő elhanyagolt, használaton kívüli épületeiben, tereiben kerülnek szétszórásra, úgynevezett barnamezős beruházásként. Nem vitatva az előadók szakértelmét, de talán ideje lenne a szakmának túllendülnie ezen a kérdésen. Egyrészt egyáltalán nincs semmi garancia arra, hogy a múzeumok decentralizált elhelyezése valóban képes újra életet lehelni egy környékbe (lásd Nemzeti Színház), másrészt számos nemzetközi példa mutatja, hogy a múzeumok koncentrált elhelyezése igenis működőképes lehet, meghatározva a város arculatát. Itt érdemes megjegyezni, hogy ehhez a múzeumok jelenlegi gyűjteményeit át kell gondolni, hogy hosszú távon is képesek legyenek fenntartani az érdeklődést.

El kell fogadni, hogy a helyszín adott és inkább arról kell(ene) beszélgetni, hogyan tudjuk a kulturális célokra emberemlékezet óta nem látott forrásokat úgy elkölteni, hogy a liget visszanyerje közparki funkcióit szimbiózist alkotva a körülötte létrejövő múzeumokkal. Erre igyekezett választ adni Albrecht Ute prezentációja, aki a fővárosi képviseletében bemutatta a készülő városligeti szabályozás sarokpontjait megerősítve, hogy a zöld felületek aránya a korábbi 61 százalékról 65 –re nő (valós zöld felületről van szó, nem épület felszínről), míg a beépíthetőség 7 százalékban maximalizálódik. Többször elmondta, hogy minden ágáló megértse: a beruházás meg fogja őrizni a liget növényvilágát, különös tekintettel az itt elhelyezkedő ősfákra. Egyedüli kivétel a Nemzeti Galéria helyszíne, amely a PECSA helyét foglalja majd el, itt le kell majd csípni egy picit a zöld felületből.

Az rendezvényt a kritikus, de kulturált hangnemű előadások jellemezték, egészen a végéig, amikor is Várnai László zuglói önkormányzati képviselő égve a tettvágytól belekezdett politikai performanszába, és aláíró íveket osztott a Városliget megmentéséért. Egészen kínos és méltatlan jelenet volt, a szervezők is szóvá tették, hogy nem ez volt a rendezvény célja. Ráadásul ezzel az amúgy legitim érvekkel érkező, párbeszédben reménykedő előadókat hiteltelenítette el. Nehéz elhinni neki, hogy a budapestiek (zuglóiak) érdekeit képviseli. Sokkal inkább tetszett a magamutogató fontoskodása saját politikai pecsenye sütögetésének.

Azért bízunk abban, hogy a június 12–én folytatódó partneri egyeztetés segíti a feszkók enyhítését. A Főváros részéről mindenesetre érzékelhető a szándék, a megfontolandó kritikákat már be is építettek a koncepcióba.

Tényleg, most komolyan: miért akkora baj, hogy egy kultúrváros jön létre a városban? Kevesebbek, vagy többek leszünk-e általa?

Szerintem…

Hátha erre is választ kapunk nemsokára.

Fotó: Bono

Habár a Kúria devizahiteles döntése üdvözlendő és nagyszerű hír, nem szabad, hogy elhomályosítsa a nap másik jó hírét, a Baán és Tarlós által jegyzett Városligeti Építési Szabályzat tervezete rögzítené, hogy a jelenlegi 60 százalékról 65 százalékra nő majd a városligeti park zöldfelülete.

Idézet a közleményből: 

"A most elkészült szabályzat tervezete előírja a meglévő faállomány fokozott védelmét, továbbá a zöldterület folyamatos rehabilitációját. A tervezetben szerepel még a Városligeti-tó vízfelületének helyreállítása, úgy, hogy a Vajdahunyad Vára újra körbecsónakázható legyen. A szabályzat előírja a park forgalmi és környezeti terhelésének csökkentését is, a Kós Károly sétányon áthaladó gépjárműforgalom megszüntetésének lehetőségével és a Ligeten belüli parkolás megszüntetésével. Ez utóbbit a park szélein és a volt Vidámpark szélén építendő parkolóház és mélygarázsok váltják majd ki."

 

"A Városligetben az új épületek létrehozása és a zöldterület fejlesztése egyszerre valósul majd meg. A Liget Budapest Projekt keretében felépülő öt új épület a park szélein, illetve a Ligetben található, de lebontásra ítélt építmények helyén épül fel, megóvva a park zöldfelületét. A Néprajzi Múzeum, a Magyar Építészeti Múzeum, valamint a FotóMúzeum Budapest az Ötvenhatosok terén, a Magyar Zene Háza a lebontásra kerülő volt Hungexpo-irodák helyén, míg az Új Nemzeti Galéria  - a mostani szabályozási tervnek megfelelően - nagyrészt a lebontandó Petőfi Csarnok helyén épül majd fel."

Az addig rendben van, hogy politikai indíttatású viták kereszttüzébe került a Liget Budapest projekt, mert van-e olyan dolog, ügy ma Magyarországon, amibe ne kavarnák bele a politikát? Gyanítom, még a Túró Rudi ízesítése sem mentes ettől. Figyelünk majd erre is, persze, de nekünk most még más a fontos.

A Liget. Vagy molnárferenciesen: a lizsé. A lizsé, amelynek állapotáról szombaton készítettünk fotókat. Így néz most ki. Miközben megy a hápogás a zöldfelületek megmentéséről, meg a futballpályák örökbe fogadásáról, addig a lázas Ligetmentők senkitől sem zavartatva dobják el a csikket, a sörös dobozokat, olyanokkal karöltve, akik nem lázas Ligetmentők. A politika tán itt közbe léphetne, hiszen a Hassay Zsófia vezette Terézváros, vagy a Vattamány Zsolt-féle Erzsébetváros, nem beszélve Papcsák Zuglójáról mind-mind érintett. Nem kellene sok minden, csak közmunkások átcsoportosítása. A szellemet hagyják nyugodtan a Kovács Balázs irányította Liget Köztársaság Szövetségre, vagy éppen a múzeumi negyedet gardírozó Baán Lászlóra. Pusztán annyit tegyenek, ami a dolguk: vigyázzanak a rendre, tisztaságra.

El is megyek, tán nemsokára,

Hír-név, dicsőség nem maraszt;

Tudom, mit ér fagyos sugára,

Itt is megtanulhattam azt:

Nyerd bár világi életedben

Ég s föld minden koszoruit:

Neved csak az, mit e ligetben

Egy sirkő rád olvas: Fuit.

 A Városliget legrégebbi és talán legtitokzatosabb emléke egy sír. Toporczi Horváth Jakab nyugszik itt, egy ügyvéd, aki Martinovics Ignácékat védte a jakobinusok elleni perben. Hogy sírhantja a mai Városliget lármájában a gondtalan mulatozók vagy a magányos sétálók lelkében sokszor idézte fel a mementót, egyik legmélyebb érzésű költőnk, Arany János verse is példázza, aki „Ének a Pesti Ligetben” című 1877-ben írott költeményét a fenti versszakkal zárta be.

Horváth végrendeletében vagyonát jótékony célokra ajánlotta, s 700 forintot hagyott Pest városára azzal a kikötéssel, hogy az Ökördűlő belsejében temettessék el, sírhelyét Fuit feliratú sírkővel jelöljék meg. A síremléket 1928-ban a székesfőváros tanácsa rendbe hozatta, kiegészítve egy rövid magyarázó szöveggel: „Egy 1809-ben elhunyt és magát megnevezni nem akaró pesti ügyvéd sírja, ki végrendeletében Pest városának hagyományt juttatott azzal a kéréssel, hogy a Városligetben temessék el és sírkövére csupán egy szót véssenek. Fuit – Volt”

Bár a nemes gesztus némi tévedést is hordozott magában, hiszen Horváth ügyvéd úr 1806 decemberében halálozott el. Na, ezt a 700 forintot tarthatnák most tiszteletben az említett pesti politikusok. Renddel, tisztasággal. Lesz majd felfordulás úgyis, amikor elkezdődik a hatalmas építkezés. De addig is!

A lizsé mindannyiunké. A lizsét szeretni, használni és élvezni kell. Lehet örülni a Balettintézet – immáron sokadik – eladásának, vagy éppenséggel a Virágzó Zugló öndicsőítő részsikereinek, netán a tűzfalak szellemes hasznosításának, de ez mind-mind csak provinciális érdekek mentén halad.

A Lizsében azonban mindhárom kerület elég rendesen érintett. Mert az ott lakók gyerekei nem tűzfalakat festenek, nem a Bosnyák téren piacoznak, de még csak nem is költöznek be a portugálból arabbá lett leendő szálloda tulajdonosok lakosztályaiba. Nem. Csak, ha idejük engedi, akkor családjaikkal, vagy magukban kimennek a Ligetbe. Játszani, beszélgetni, kutyázni. A kerületi önkormányzatoknak – Fővárossal egyetemben – meg az a dolguk, hogy ezt kulturált körülmények között tehessék. Mert – végtére is – a polgáraik mesterei. És ezt tegyék fel honlapjaikra, szervezzenek Liget-tisztító, rendrakó versenyt, teremtsenek jó érzetet a köznek.

A mi dolgunk meg az, hogy kíméletlenül figyeljük a Lizsé tervezett változásait. Itt-ott-amott. Mint például az építészfórum oldalán felhívás,

csak éppenséggel az az egyszerű információ nem, hogy mindezek dacára 500 pályamű érkezett itthonról és külföldről a nemzetközi tervpályázatra.

Ennek követése és értékelése a bloggerek dolga. A politika meg szervezze addig a takarítást…

És akkor lesz egy szép, kulturált, hasznos, és értékteremtő Lizsé. A politikusok meg büszkén vagdoshatják a szalagot, vagy csak leülhetnek egy terézvárosi gyerek díszítette, tiszta padra. Nagy szó ez is, manapság.

foto: Bono